Bejegyzések

Kiemelt bejegyzés

Üdvözlet

Kép
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám! Ezen az oldalon a készülő regényeimmel, mesekönyveimmel és a folyamatban lévő projektjeimmel kapcsolatos információkat találod, meg persze a kapcsolódó képeket és érdekességeket.
Ezeken kívül időnként jelentkezem az általam érdekesnek vélt könyvek véleményezésével, esetleg írástechnikai tippek megosztásával.

Remélem, kellemesen töltöd az időt nálam, és ha van kedved, küldj visszajelzést!

Jó olvasgatást!

Üdv:

V.

Csomagoljatok, Párizsba utazunk!

Kép
Halihó!
Remek hírrel érkezem: úgy tűnik, elsőre mindjárt duplázni fogok! Nem csak a mesekönyv várható (erről itt olvashattok bővebben), hanem egy romantikus novella is, amit szintén nagy izgalommal várok. Ez ugyancsak a Könyvmolyképző gondozásában fog megjelenni, egészen pontosan az Érints meg! című antológiában, sok más, csodás írás mellett.
Az antológiáról itt adott hírt a kiadó, és itt olvasható az a felvillanyozó hír, hogy László Maya készíti majd a borítót, sőt, egy-egy illusztrációt is a novellákhoz.
Az én történetem az (Át)hangolókulcsok címet viseli, és arról mesél, a főhősünk hogyan találja meg önmagát, mikor már azt hiszi, menthetetlenül elveszett. És tekintve, hogy romantikus novelláról van szó, természetesen útközben a szerelem is rátalál ;)
A sztoriról nem is árulnék el többet, azonban szeretnélek elkalauzolni a helyszínekre, ahol a hőseink megfordulnak majd, hogy mikor útra keltek velük együtt, cinkosan mosolyoghassatok, hiszen ti már szinte haza érkeztek az ismerős helyekre.

Vallomás a megfeneklett novelláról

Kép
Szép őszi keddet!
Úgy döntöttem, ezt a bejegyzést nem halogathatom tovább, ezért most bevallom: nem megy. Az a nyavalyás random novella – igen az, ami hetekkel ezelőtt került beharangozásra… – egyszerűen nem fog elkészülni. Az ötlet jó volt, a gyakorlás meg szükséges, tehát minden mellette szólt. De nem működik, a vége nem áll össze, a csattanó a kanyarban sincs, és lapos az egész. (Ide szerettem volna egy rettentően találó hasonlatot arra, milyen lapos, de korán van, és még kávét se ittam, szóval mindenki helyettesítse be ide azt, ami a laposról eszébe jut, köszönöm.)
Szóval elismervén a vereséget, bevallom, hogy nem megy. Pillanatnyilag annyira benne élek azokban a történetekben, amiken dolgozom, hogy a random generátor által feldobott szituáció fikarcnyit sem érdekelt, a karakterek szintúgy, untam az egészet, és csak arra vártam, hogy visszatérhessek a többiekhez, akiket félretettem ennek a novellának a kedvéért.
És most némiképp megkönnyebbültem, hogy elismertem. Annyira nem is volt …

Így készül – kulisszatitkok a Horgony és masni keletkezésének körülményeiről, azaz a valaha volt legkacifántosabb cím

Kép
Csodás reggelt!
Kitartás mindenkinek, itt a péntek ;) De addig is, míg a hétvégére várunk, jöjjön egy kis betekintés a regényírás kulisszái mögé.


A Horgony és masni első verziója 57.000 szó körül mozgott, amit az előzetes tervek szerint csaknem megduplázok. Szeretném, ha sokkal több steampunk elem kapna helyet benne, és persze rengeteget dolgoztam a háttér kidolgozásán is, így jobban megismerhetitek majd a világot, ahol a történet játszódik, sőt, a főhősök múltját is.
Elsőként itt van az általam készített kezdetleges térképecske, ami leginkább számomra szolgált mankóként, hogy el tudjam helyezni valahol a történet színterét alkotó városokat, valamint fel tudjam mérni a távolságokat és az adott domborzati, éghajlati viszonyokat.


Ezen jól látszik, hogy a történéseknek Solimere szigete ad otthont, ami Gen szerint pillangó, Rubén szerint denevér alakú (ebben egyelőre nem sikerült megegyezniük…).
Az északi hegyvidékes részen található Nuagais, az események kiindulópontja, alatta pedig a napfény…

Egynyári egyperces

Kép
Mosolyogj!
Izzadt tenyerében hullámosra gyűrődtek az összegyűjtött polaroid képek. Budapest nyugtalan, tágra nyílt szemű szörnyetegnek tűnt az augusztusi éjszakában, és Dalma kezdte úgy érezni, talán ideje volna véget vetni a játéknak. Még egyszer lenézett az utolsó fotóra, ami a Szabadság híd egy részletét ábrázolta. Nem akaródzott odamennie azok után, hogy éppen egy hete hiába ácsorgott a hídon, de valami azt súgta neki, ott megtalálja a választ a rejtélyes képek felbukkanására. Tétován egyik lábáról a másikra állt, miközben zörögve elrobogott mellette egy villamos a Kálvinon. Tulajdonképpen már egész közel járt a célhoz. Csak néhány perc séta – győzködte magát. Megfogadta, hogy ha a hídon sem várja semmi konkrétum, akkor nem törődik többé a „kincskeresősdivel”, sőt, az első útjába kerülő szemetesbe temeti az összes az addigi nyomot. Felsóhajtott, és nekiiramodott, mielőtt elgyávult volna. A Fővám téren a kései óra ellenére is nyüzsögtek a turisták, és a melegben még fullasztóbbnak tűnt a…

Világépítés ragasztóval – avagy az „interaktív” jegyzetfüzet esete a kétségbeesett íróval

Kép
Nos, amint ígértem, most megmagyarázom a Facebookra kikerült, kissé kaotikus képeket, amik azt voltak hivatottak bemutatni, mi történik most a dolgozószobám szupertitkos falai között. (Mármint, nem a falak szupertitkosak, azoknak muszáj látványosan jelen lenniük, hanem maga a dolgozószoba szupertitkos, és minden, ami benne készül… Érted, na!)


Mivel hosszú mese lesz, kezdjük úgy, amint illik:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy regény, amit nagyon, de nagyon akartam, és mindennél jobban szerettem volna jól csinálni.
Tekintve, hogy korábban folyamatosan gondjaim akadtak a gonosz Dramaturgiával, úgy döntöttem, megpróbálom kicselezni. Ahhoz, hogy a regény működhessen, és képes legyek végigvinni, ahogy még egyet sem sikerült korábban, kivételesen nem sütöttem neki hamuban sült pogácsát, sőt, más előkészületet sem tettem. Úgy döntöttem, kipróbálom a hólabda módszert, legurítom a hegytetőről, és végignézem, ahogy növekszik.
Ha azt nézzük, hogy a regény elkészült, akkor ez remek döntésnek bi…

Nyárvég dala - 3. fejezet

Kép
3. fejezet Csináljunk egy kis balhét! Paige
Liam ment elsőnek. Miután kénytelen-kelletlen belátta, hogy Piperrel felesleges vitatkozni, a háta mögé parancsolt minket, és megesketett, ha bármi történne, elfutunk. Nekem ezt nem kellett kétszer mondani, de biztosra vettem, hogy Pipert semmi nem fogja futásra késztetni. A nappaliba épp csak bekukkantottunk. Egy váza felborult, a sarkig tárt ablakszárnyak között pedig ömlött be a hideg. Viszont minden a helyén maradt, és nem lepték el a kanapét természetfeletti szörnyetegek. Elindultunk felfelé a lépcsőn. Mindhárman Carney-t szólongattuk, aztán vártunk, hátha érkezik válasz. Odafent megállapítottuk, hogy az ajtó beszorult, és bezárta a csendet. Sem Carney-t, sem a zenét nem hallottuk mögötte, csak a vészjósló némaságot. Liam nekiveselkedett, és berúgta az ajtót, ami kivágódott, majd hangos csattanással csapódott a benti falnak. Piper hátrafordult, és vetett rám egy „Ejha, láttad ezt?”-pillantást, aztán átkarolta a vállam, és beterelt a padlásszob…