Bejegyzések

Kiemelt bejegyzés

Üdvözlet

Kép
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám! Ezen az oldalon a készülő regényeimmel, mesekönyveimmel és a folyamatban lévő projektjeimmel kapcsolatos információkat találod, meg persze a kapcsolódó képeket és érdekességeket.
Ezeken kívül időnként jelentkezem az általam érdekesnek vélt könyvek véleményezésével, esetleg írástechnikai tippek megosztásával.
Remélem, kellemesen töltöd az időt nálam, és ha van kedved, küldj visszajelzést!

Jó olvasgatást!

Üdv:

V.

Egynyári egyperces

Kép
Mosolyogj!
Izzadt tenyerében hullámosra gyűrődtek az összegyűjtött polaroid képek. Budapest nyugtalan, tágra nyílt szemű szörnyetegnek tűnt az augusztusi éjszakában, és Dalma kezdte úgy érezni, talán ideje volna véget vetni a játéknak. Még egyszer lenézett az utolsó fotóra, ami a Szabadság híd egy részletét ábrázolta. Nem akaródzott odamennie azok után, hogy éppen egy hete hiába ácsorgott a hídon, de valami azt súgta neki, ott megtalálja a választ a rejtélyes képek felbukkanására. Tétován egyik lábáról a másikra állt, miközben zörögve elrobogott mellette egy villamos a Kálvinon. Tulajdonképpen már egész közel járt a célhoz. Csak néhány perc séta – győzködte magát. Megfogadta, hogy ha a hídon sem várja semmi konkrétum, akkor nem törődik többé a „kincskeresősdivel”, sőt, az első útjába kerülő szemetesbe temeti az összes az addigi nyomot. Felsóhajtott, és nekiiramodott, mielőtt elgyávult volna. A Fővám téren a kései óra ellenére is nyüzsögtek a turisták, és a melegben még fullasztóbbnak tűnt a…

Világépítés ragasztóval – avagy az „interaktív” jegyzetfüzet esete a kétségbeesett íróval

Kép
Nos, amint ígértem, most megmagyarázom a Facebookra kikerült, kissé kaotikus képeket, amik azt voltak hivatottak bemutatni, mi történik most a dolgozószobám szupertitkos falai között. (Mármint, nem a falak szupertitkosak, azoknak muszáj látványosan jelen lenniük, hanem maga a dolgozószoba szupertitkos, és minden, ami benne készül… Érted, na!)


Mivel hosszú mese lesz, kezdjük úgy, amint illik:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy regény, amit nagyon, de nagyon akartam, és mindennél jobban szerettem volna jól csinálni.
Tekintve, hogy korábban folyamatosan gondjaim akadtak a gonosz Dramaturgiával, úgy döntöttem, megpróbálom kicselezni. Ahhoz, hogy a regény működhessen, és képes legyek végigvinni, ahogy még egyet sem sikerült korábban, kivételesen nem sütöttem neki hamuban sült pogácsát, sőt, más előkészületet sem tettem. Úgy döntöttem, kipróbálom a hólabda módszert, legurítom a hegytetőről, és végignézem, ahogy növekszik.
Ha azt nézzük, hogy a regény elkészült, akkor ez remek döntésnek bi…

Nyárvég dala - 3. fejezet

Kép
3. fejezet Csináljunk egy kis balhét! Paige
Liam ment elsőnek. Miután kénytelen-kelletlen belátta, hogy Piperrel felesleges vitatkozni, a háta mögé parancsolt minket, és megesketett, ha bármi történne, elfutunk. Nekem ezt nem kellett kétszer mondani, de biztosra vettem, hogy Pipert semmi nem fogja futásra késztetni. A nappaliba épp csak bekukkantottunk. Egy váza felborult, a sarkig tárt ablakszárnyak között pedig ömlött be a hideg. Viszont minden a helyén maradt, és nem lepték el a kanapét természetfeletti szörnyetegek. Elindultunk felfelé a lépcsőn. Mindhárman Carney-t szólongattuk, aztán vártunk, hátha érkezik válasz. Odafent megállapítottuk, hogy az ajtó beszorult, és bezárta a csendet. Sem Carney-t, sem a zenét nem hallottuk mögötte, csak a vészjósló némaságot. Liam nekiveselkedett, és berúgta az ajtót, ami kivágódott, majd hangos csattanással csapódott a benti falnak. Piper hátrafordult, és vetett rám egy „Ejha, láttad ezt?”-pillantást, aztán átkarolta a vállam, és beterelt a padlásszob…

Nyárvég dala - 2. fejezet

Kép
Felejtsd el, amit tudsz, hidd el, amit látsz
Carney
Hittem is, meg nem is, a nagyi sztorijait. Vagy leginkább hinni akartam őket. Mert neki számítottak. Aznap már jócskán tele volt a tököm Liammel, és mikor elvette a lámpásokat a sír mellől, elszakadt a cérna. Pedig korábban én is fontolgattam, hogy eltüntetem őket. Elég gázak voltak. De úgy éreztem, neki nincs joga hozzá, mivel valószínűleg még csak azt sem tudta, minek vannak ott. Ha Paige és Piper nem lépnek közbe… Ha nem lépnek közbe, valószínűleg a méltóságom maradékának is annyi, mert Liam fél kézzel döngölt volna a földbe. Miközben a padlásfeljáróhoz rohantam, arra gondoltam, mennyire rohadtul szánalmas, hogy még mindig ezt csinálom. Mint kissrác koromban. A második, lötyögő fokot rutinból átléptem, és tétovázás nélkül dübörögtem fel a deszkákból ácsolt falépcsőn. Azelőtt, hogy fent belöktem volna a padlásajtót, aminek nem volt kilincse, vettem egy nagy levegőt és Paige-re gondoltam. Állatira ki lesz akadva. Utálja a bunyót, a vitát, é…